Megkeresett egy cég ügyvezető igazgatója azzal a gonddal és coaching feladattal, hogy képtelen menedzselni az idejét és megőrjíti a sok információ, amit állandóan kap. A beszélgetés alatt is vagy négy alkalommal nézte a telefonját, majd amikor észrevette, hogy látom, lefordította. Ismerős valakinek a helyzet?
Kértem meséljen :
Csilla állandóan online vagyok...folyamatosan figyelem a vendégvéleményeket, az értékeléseket, a közösségi média posztok kommentjeit. Emellett naponta vagy száz telefonom van és ugyanennyi e-mail is alsó hangon. Tíz percig dőlt belőle a panasz. Végighallgattam.
Szeretem a merész változásokat, gondoltam nincs veszítenivalónk. Kérdeztem tőle, hogy belemegy-e egy játékba. Azt kértem tőle, hogy három napra törölje le a telefonjáról az összes közösségi média alkalmazást, az e-mail postafiókokat és vegye le az adatátvitelt is, hogy ne legyen rajta internet. Ezen dolgokat 72 óráig csak a számítógépén az irodájában tudja majd megnézni.
Az első válasza az volt, hogy távol áll tőle, hogy az első coaching ülésen lehülyézzen, de én nem vagyok komplett. Tudom én mit kérek? Mondtam, hogy abszolút tisztában vagyok vele.
Az volt a közös egyezségünk, hogy ezekkel az információkkal ebben a három napban, három kötött időszakban foglalkozhat, reggel, délben és a munkaidő végén 1-1-1 órát. Azaz nem folyamatosan a telefonon lóg, hanem abban a három órában intéz el mindent. Megkérdeztem szerinte naponta hány alkalommal nézi meg ezeket a dolgokat. Azt mondta harminc körül. Megnéztük a közösségi média fiókját, együtt.64 alkalommal nyitotta meg, írt valamit, vagy lájkolt és hasonlók. És ez csak az egyik dolog...Kisebb sokkot kapott, nem gondolta, hogy ennyi.
A másik egyezségünk az volt, hogy tesz egy papírlapot és egy tollat a zsebébe és ahányszor eszébe jut, hogy megnézné a telefont, vagy a leveleket húz egy strigulát. Lehet tippelni a végeredményre.
Mennyit gondoltok?
Az elvonás csak egy része volt a közösen kidolgozott taktikánknak, a másik része az volt, hogy azt is fel kellett írnia, mit vett észre, milyen új dolgot csinált és hogy érezte magát.
Az első nap saját bevallása szerint őrjöngött mindenkivel. A második nap kezdett megnyugodni, elment ebédelni, amire időtlen-idők óta nem volt példa. Azt mondta Csilla, három fogást ettem, bámultam ki az étterem ablakán és arra gondoltam, nem emlékszem hasonlóra évekre visszamenőleg. A harmadik nap pedig rájött, hogy mennyivel több ideje lesz így és elkezdte tervezni mit fog még csinálni. Megkért, folytassuk.
A coaching megy tovább. Tanulunk delegálni, elengedni, élni. A lehülyézésért pedig egy gyönyörű tavaszi csokor lett a jussom. Megérte mindenképpen.
Ti le mertek csatlakozni az online világból? Akár egy napra, vagy néhány órára?
