Változás
Külterületen élve, a hóeltakarítás csak mítosz számunkra, így csütörtökön még hidegben és jégpályán csúszkálva ereszkedtünk le a faluba. Alig 24 óra múlva langyos levegő, mindenhol elolvadt hó és hatalmas pocsolyák. Mindig megdöbbenek ezeken a nagy változásokon.
Milyen egyszerűnek tűnik ez, természet fogja magát és változtat. Hidegből meleget, hóból vizet, szürkeségből kék eget.
Jut eszembe, már alig várom a zöld füvet és a leveleket a fákra.
Holnap kezdődik egy hét napos program vállalkozóknak, amelyet anno Elixírnek neveztem el. Eddig csak elemeiben tanítottam, ez lesz az első alkalom, amikor egy csoportnak mind a hét napot fogom tartani. Remélem a résztvevők, akik ma a holnapra gondolnak, nem azt hiszik, hogy kapnak egy fiolát, felhajtják az Elixírt és minden happy lesz, jól megy a cég, több lesz a bevétel, elégedettebbek az embereik, mert akkor ideje földre szállni. Munka lesz, kemény munka.
Nekik kell változtatni. Ha valami eddig nem ment, mindegy, hogy a pénzügyeikkel volt baj, vagy nem ment az értékesítés elég jól, vagy kiégtek, vagy más gondok voltak, azok maguktól nem fognak megjavulni.
Rengetegszer tapasztalom, hogy valami egy módon nem halad, de nem változtatunk. Panaszkodunk, nyavalygunk, szidjuk a kormányt, meg az adót, meg a migránsokat, meg mindent. Csak egyre nem gondolunk, ami alapvetően fontos :
Ha ugyanúgy csináljuk a dolgokat, semmi nem fog változni. Több bevétel, több profit, elégedett vásárlók csak akkor lesznek, ha felhagyunk a megszokott sémákkal és mást csinálunk. Változunk és változtatunk.
Innen jönnek csak igazán a gondok. Sosem sikerült megértenem miért van a magyar mentalitásban az, hogy a változás az rossz, az kockázatos , sőt, veszélyes. Az emberek mindenhol ezt hallják, ez a bevésett minta. Hibásan. A változtatás nekem mindig egy lehetőség. Arra, hogy jobb lesz, vagy ha nem lesz jobb, akkor legalább foglalkozunk a dologgal és több információnk lesz a következő lépéshez.
Személy szeretem feszegetni a határokat, szeretek tükröt tartani. Egy ügyfelem pár hete azt mondta, hogy kíméletlen vagyok, amikor a cégét elemzem és nem érti miért van az, hogy mindent észreveszek, amiről ő nem akar beszélni?
Vajon mi a kíméletlenség? Az őszinteség? Fáj szembesülni a valósággal? Nem érdekem hazudni és ködben tartani senkit. Akkor tudok segíteni, ha felszáll a köd és akivel dolgozom minden energiáját beleadja a feladatba. Én ezt teszem. Szeretek hatékony lenni a lehető legrövidebb idő alatt, ez pedig azzal jár, hogy alapos és gyors vagyok. És ezek szerint kíméletlen.
Egy cég jobb élete akkor kezdődik, amikor a vezető belátja - ez így nem megy, és konkrétan elhatározza, hogy cselekszik. Ez az a pont, ahonnan egy biztos, ezt pedig megoldásnak hívják. Senki nem ígéri, hogy habos torta, meg leányálom, meg minden ilyen jól hangzó dolog, de kedves cégvezetők, a döntés a ti kezetekben van. Lehet agyalni, meg panaszkodni, ámde lehetne helyette cselekedni is.
Akik holnaptól velem tartanak, az első lépést megtették. Jönnek, tanulnak, változnak. Ők többek lesznek az én tudásommal én magammal viszem az ő tudásukat. Alig várom. Kíváncsi vagyok.
Szép hétfőt Mindenkinek!
